tartalomjegyzék
AJÁNLÓ
A felhők fölött ott marad a fény
01
NYÁRI NAPON
Nyárnak az illata
02
SZERESS, KÉRLEK
Gondolsz-e rám
03
NÉZD A FELHŐT
Hogy szalad az égen
04
MÉGIS
Szép az élet!
05
BÚCSÚ
Mint egy rossz álom
EPILÓGUS
ZÁRSZÓ: A fény felé
AJÁNLÓ: A felhők fölött ott marad a fény
Vannak alkotói ismeretségek, amelyek hosszú éveken át szinte kizárólag a szavak által léteznek. Horváth M. Mártival régóta ismerjük egymás költészetét, kapcsolatunk azonban sokáig nagyrészt a virtuális világban formálódott. Verseken, üzeneteken és megosztott gondolatokon keresztül találkoztunk. Az utóbbi években szerencsére személyesen is találkozhattunk, így a versek mögött egyre inkább megismerhettem az embert is.
Napfény és vihar.
Közelség és elválás.
Megtartó karok és messzire vezető utak.
Pillanatok, amelyekből emlékek születnek.
Márti verseiben a természet együtt lélegzik az emberi lélekkel. A felhő nem csupán átvonul az égen, hanem menedéket kereső gondolatokat visz magával. A tavaszi szél reményt ébreszt, a virágok illata betölti a szobát, egy érintés pedig mindazt elmondhatja, amit szavakkal talán már nem lehet.
Költészete közvetlen és őszinte. Nem rejti az érzéseket bonyolult képek mögé.
A szeretet iránti vágy, a másik ember hiánya, az együtt töltött idő öröme és a búcsú fájdalma egyszerű, tiszta mondatokban szólal meg. Éppen ettől válik személyessé és ismerőssé: olyan érzésekről beszél, amelyeket valamilyen formában mindannyian magunkban hordozunk.
Ez a mini válogatás öt versen keresztül enged bepillantást Horváth M. Márti költői világába. A „Nyári napon” az elmúló szépséget próbálja megőrizni. A „Szeress, kérlek” a társ utáni vágy és az emlékezés kérdéseit fogalmazza meg. A „Nézd a felhőt” oltalmat kínál a közeledő viharban, a „Mégis” az élet szépsége mellett tesz hitet, míg a „Búcsú” az elengedés csendes fájdalmát hordozza.
Ezek a versek arra emlékeztetnek, hogy az élet egyszerre törékeny és szép. A felhők mögött ott marad a napfény, a búcsúban tovább él az emlék, és néha egyetlen szeretettel kimondott mondat is elegendő ahhoz, hogy ne érezzük magunkat egyedül.
Márti versei ott érnek véget a papíron, ahol az olvasó saját emlékei elkezdődnek. Egy illat, egy érintés, egy átvonuló felhő vagy egy kimondatlan búcsú nyomán mindannyian visszatalálhatunk valakihez, aki fontos volt – vagy még ma is az.
Kirsch Péter
költő, dalszerző, előadóművész
Nyári napon
Szeress, kérlek
Nézd a felhőt
Mégis
Búcsú
ZÁRSZÓ: Ami velünk marad
Ha idáig elkísérted Horváth M. Mártit, az élet néhány törékeny, mégis ismerős pillanatán haladhattál végig vele.
Megérezhetted egy nyári nap virágillatát. Felnézhettél az égen átvonuló felhőkre. Megpihenhettél valakinek a karjaiban, majd elindulhattál a tavaszi fény felé. Végül pedig elérkezett a búcsú – az a pillanat, amikor valakit elengedünk, de mindazt, amit jelentett számunkra, tovább őrizzük magunkban.
Márti verseiben a természet és az emberi lélek egymás tükrei. A napfény reményt ad, a vihar félelmet ébreszt, a virágok illata emlékeket idéz, a felhők mögül előbújó fény pedig arra emlékeztet, hogy a nehéz pillanatok sem tartanak örökké.
Ezekben a versekben ott van a szeretet utáni vágy, az összetartozás biztonsága, az életbe vetett hit és az elválás fájdalma. Érzések, amelyek mindannyiunk számára ismerősek, mégis minden emberben más történetet szólaltatnak meg.
Minden vers egy rövid megálló. Egy pillanat, amikor figyelhetünk arra, amit a hétköznapok sodrásában talán észre sem veszünk: egy érintésre, egy illatra, egy tekintetre vagy valakinek a hiányára.
Ez az öt vers csupán egy nyitott ajtó Horváth M. Márti költői világára. Egy érzékeny és őszinte világra, amelyben a legegyszerűbb képek mögött is emberi sorsok, emlékek és kimondásra váró érzések rejtőznek.
Mert vannak pillanatok, amelyek elmúlnak. Vannak emberek, akiktől elbúcsúzunk. De amit igazán szerettünk, abból mindig marad bennünk valami.
→ Tudj meg többet Horváth M. Mártiról és munkáiról.